1. (népies) Állatnak, kül. szabadban élő emlősállatnak levélből, fűből stb. készített alvóhelye, ill. búvóhelye, tanyája. A nyúl, a kutya vacka; vackába búvik; vackot csinál magának.Szóláshasonlat(ok):összehúzza magát, mint a→kutya a vackon. Kiáltsatok együtt, | Európa bátor szellemei, költők, | hogy gyáva vadállat bújik el a vackán. (Kosztolányi Dezső) Összehúzta magát, mint a kutya a vackon, és alszik. (Móricz Zsigmond) || a. (rosszalló) Szegényes, nyomorúságos emberi fekvőhely. Nyomorúságos vacok. Kizavar vkit a vackából. Visszamászott a vackára. Csitt, most valahol, talán Ujpesten | Húsz esztendős legénynek vackán Álmodik a nyomor. (Ady Endre) Majd jön a nappal, a vásár, a hajsza, Fölkél vackáról ember és barom. (Juhász Gyula)
2. (tréfás, rosszalló) Nyomorúságos emberi tartózkodási hely, lakás. Cselszövés … röpíté vackából ki a vén Tarnóczinét. (Kemény Zsigmond) Ott gyújtatom rátok a vackot, ahol kaplak benneteket. (Tolnai Lajos)
3. (növénytan) A kocsány végén levő, megvastagodott csúcs, melyen a virág részei állnak.
4. (tájszó, régies) Vmely tárgy alkatrészén levő bemélyedés, vájat, amely egy hozzá- v. beléilleszkedő másik alkatrészt tart v. magába foglal. Beleillik a vackába. Kijött az ágy oldala a vackából.
vackos.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.