vadász [2]
vadász [2] főnév -t, -ok, -a
1. Az, aki <sportból, kedvtelésből v. zsákmányszerzés céljából> vadászni szokott. Biztos kezű vadász. A vadász szarvast lőtt. A vadásznak szerencséje volt. (szójárás, tréfás) Halász, vadász, madarász, mind éhenkórász v. üres tarisznyában kotorász. A vadász ül hosszu méla lesben. (Vörösmarty Mihály) A hármas keresztnél a vadászok két kondással találkoztak, akik … egy szétmarcangolt kocát vittek be a falu házához. (Bársony István) Olyan szenvedéllyel tanulta az ügyeket, mint ahogy a vadász a vad nyomait kutatja, a járásokat, csapásokat. (Móricz Zsigmond)
2. jelzői használat(ban) (ritka) A vadászattal összefüggő, vele kapcs., rá jellemző. Vadász nagyotmondás.
3. (történettudomány) A gazdasági-társadalmi fejlődésnek olyan fokán álló közösség tagja, amelynek fő foglalkozása a vadászat. Indián vadász; osztják vadászok. A csónak és csónakosa Nem jött többé vissza soha! | De sokszor lát az indián vadász Most is, ha e mocsár mellett tanyáz … Sajkás legényt s a hű leányt jelen. (Arany János–Moore-fordítás)
4. jelzői használat(ban) Ilyen fejlődési fokon álló, vadászattal foglalkozó <közösség>. Afrika őserdeiben még ma is találhatók az ősközösségi társadalmi rend alacsony fokán élő vadász népek.
5. (erdészet) <Erdőgazdaságban> az az alkalmazott, aki hivatásszerűen a vadak (II, 1a) tenyésztésével, gondozásával és védelmével foglalkozik; erdőőr; vadőr. A vadászok pusztítják a szarkákat. || a. (régies) Urasági inas. Zöldhajtókás, egyenruhás vadász ült a bakon a kocsis mellett. Nem láttad a főispán úr titkárját? – Dehogy nem. Az itt ácsorgott a kapuban, az új vadásszal, aki ma jött. (Mikszáth Kálmán) A kastélyt őrzik a vadászai; a lányát meg még nem is igen látták. (Gelléri Andor Endre)
6. (katonaság) Rendsz. magas hegyekkel borított vidékről származó, lövészetben különlegesen kiképzett, a gyalogos fegyvernemhez tartozó katona; lövész. Hegyi, tiroli vadász. A tirolisi vadászok közűl minden szekérhez két gyalogot parancsola. (Kazinczy Ferenc)
7. (1945 után, bizalmas) Vadászrepülőgép. Éjjelivadász. Ellenséges vadászok közelednek. Méhrajként zümmögött a sok vadász felettem. (Radnóti Miklós)
Szóösszetétel(ek): 1. vadászállás; vadászanekdota; vadászbabona; vadászbál; vadászbérlet; vadászbirtok; vadászcimbora; vadászcipő; vadászcsapat; vadászcsizma; vadászcsoport; vadászdal; vadászebéd; vadászegylet; vadászélet; vadászember; vadászengedély; vadászévad; vadászfüllentés; vadászgerely; vadászgyomor; vadászhadnagy; vadászhistória; vadászidény; vadászing; vadászjog; vadászkabát; vadászkaland; vadászkellék; vadászkép; vadászkerület; vadászkirándulás; vadászkíséret; vadászkocsi; vadászkolbász; vadászkopó; vadászkör; vadászköszöntés; vadászkunyhó; vadászles; vadászló; vadásznaptár; vadásznyárs; vadásznyelv; vadászöltözet; vadászpecsenye; vadászraj; vadászruha; vadászsíp; vadászszázad; vadászszék; vadászszenvedély; vadászszerencse; vadászszokás; vadásztanya; vadásztarisznya; vadásztáska; vadásztilalom; vadásztörténet; vadásztörvény; vadásztrófea; vadászüdvözlet; vadászverseny; vadászvilág; vadászzászlóalj; 2. császárvadász; fejvadász; férjvadász; fókavadász; fővadász; határvadász; hozományvadász; kocavadász; orvvadász; prémvadász; szerencsevadász; szoknyavadász.
vadászi; vadászos.
