vágy [2]
vágy [2] főnév -at, -a (kissé választékos)
1. Vminek a kívánásában megnyilvánuló lelki törekvés. Vki, vmi után, vmire való vágy; alkotó, bűnös, csillapíthatatlan, emésztő, harci, mohó, szerelmi, szereplési vágy; → szíve vágya; vágy tölti el. Régi vágya teljesült. Uralkodik a vágyain. Ég a vágytól. Az októberi forradalom valóra váltotta a dolgozó parasztság évszázados vágyait. Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S oda hagytam ős lakom s anyámat. (Petőfi Sándor) Gyötör a vágy sokszor s akarnod Mégsem lehet, te törpe, féreg! (Reviczky Gyula) Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? (Ady Endre) A szívem adnám oda hegedűnek, A szívem, melyből bú és vágy zokog, Lopjon szivedbe enyhe bánatot. (Tóth Árpád) || a. Nemi, érzéki kívánság, szerelmi szenvedély. Vágyat gerjeszt vkiben; vágyra gyúl vki iránt. Sokszor, ha védekeztem a vágya ellen, feltámadt bennem valami szilaj, keserű elszántság. (Kaffka Margit) Félixet nem bába, hanem a Hannára való kétségbeesett vágy segítette a világra. (Karinthy Frigyes) Az asszonyhoz … Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, | de odataszít a muszáj is. (József Attila)
2. Vmely vágynak (1) a tárgya. A leányka minden vágya egy hajas baba volt. Egyetlen vágya az, hogy viszontláthassa övéit.
Szóösszetétel(ek): 1. vágyébresztés; vágyébresztő; vágyingerlő; vágykeltő; vágykép; vágyteljes; vágyterhes; 2. becsvágy; békevágy; birtokvágy; bírvágy; bosszúvágy; dicsvágy; dicsőségvágy; életvágy; élvvágy; étvágy; halálvágy; haszonvágy; hatalomvágy; honvágy; kalandvágy; kéjvágy; nyereségvágy; pénzvágy; szabadságvágy; tetszésvágy; tetszvágy; tettvágy; tudásvágy; tudnivágy; uralomvágy.
