I. melléknév Olyan <személy>, aki vakar. A lovat vakaró kocsis; a hátát vakaró férfi. || a. Vakarásra való.
II. főnév -t, -ja
1. Éles, rendsz. fogazott szerszám, amellyel állatbőrt v. élő állatot vakarnak, tisztítanak. Sok szőrt kifésül a vakaróval. A vakaró sem pihent, nyomban ki kellett szedni a háromhónapos port a Sármányból. (Mikszáth Kálmán) Szépen megfésülködött …, úgy megkaparta a fejét, mintha a tehenet kefélné a vakaróval. (Móricz Zsigmond)
2. (tájszó) Vakarcs (I. 1). Eszel egy kis frissen sült vakarót? || a. (tájszó) Az az eszköz, amellyel a dagasztóteknőre tapadt tésztát, vakarcsot (I. 1) levakarják.
3. (tájszó) Vakarcs (2). Ő a gyerekek közt a vakaró.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.