vakaródzik
vakaródzik tárgyatlan ige -tam, -ott, ..óddzék (..óddzon) vakarózik ..zzék (..zzon)
1. Vakarja (I. 1) magát. Ha szembe dicsérnek …, olyan furcsán érzem magamat, mintha rühös volnék, s nem volna szabad vakaróznom. (Petőfi Sándor)
2. (bizalmas) Kellemetlennek, kínosnak érez vmely feladatot v. helyzetet, s ezért viszolyog tőle. Gyerünk! … És az öregúr ment vele. Egy kicsit vakaródzott, egy kicsit köhögött, de mégis csak ment, ment, mint a kötélen húzott tehén. (Gárdonyi Géza) Abban az időben még valahogy vakaróztak a magyarok, ha a nevük az újságba került. (Krúdy Gyula)
3. (ritka, népies, gúnyos) Magasabb társadalmi rétegbe törekszik, és jómódját fitogtatja. Mire való az, hogy ekkora esküvőt tartottak? … de vakaródzik! (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: kivakaródzik; megvakaródzik.
vakaródzás; vakaródzó.
