vakolat
vakolat főnév -ot, -a v. -ja
A fal felületére puhán felrakott, ott megszilárduló habarcs; a falat védi, díszíti, egyenletessé teszi. Cementes, durva, homokos, málló, omló, szemcsés, vízálló vakolat. Roskadó félben van a ház, Hámlik le a vakolat. (Petőfi Sándor) A kőfalról, amely az ódon kolostort határolta, már lekopott a vakolat. (Krúdy Gyula) Városok vakolata omlik. (József Attila)
Szóösszetétel(ek): vakolatfestés; vakolatgipsz; vakolatpor; vakolatsimítás; vakolatszagú; vakolattömeg.
vakolatú.
