vakulás
vakulás főnév -t, -a (csak egyes számban) (ritka)
Általában a vakul igével kifejezett folyamat, történés; az a tény, hogy vki, vmi (meg)vakul.
1. Vakká, világtalanná válás; szeme világának elvesz(t)ése. Vannak betegségek, amelyeknek vakulás a következménye. || a. (átvitt értelemben) Vakulásig: a teljes sötétség beálltáig; amíg csak lát(ni lehet). → Látástól vakulásig dolgozik.
2. (átvitt értelemben) Homályossá, foltossá, vakká (2a) válás. A tükör vakulása.
vakulási.
