valahány
valahány névmás, határozatlan, vonatkozó és általános (tőszámnévi)
I. határozatlan (melléknévi) (régies) Néhány. [Sok lovad van?] – Van valahány.
II. határozatlan (főnévi) (bizalmas) <A szóban forgó dologból> néhány. Hallod-e, Krisztinka, adhatnál nekem, lelkem, ebbül a te fajtád tyúktojásábul valahányat. (Móra István)
III. vonatkozó (melléknévi) (kötőszóként) (kissé régies)
Ahány (csak), amennyi (csak). Valahány csirkéje volt, mind eladta. Valahány új Csalfasággal terheled: Tündöklőbben támad ifjak Köz bajára, szép fejed. (Arany János–Horatius-fordítás) Hajszálai valahány, annyi felé álltak. (Jókai Mór)
IV. vonatkozó (főnévi) (kötőszóként) (régies)
1. A vele kapcsolt mellékmondattal meghatározott szám, mennyiség vmiből. Valahányat dob, annyiszor talál. Nem akar ő [a császár], mondja, veled élni hadban, Akar ő szomszédi kegyes indulatban; | Vásárt Duna mentén városaiban nyit, | Valahány tenéked tetsző leszen, annyit. (Arany János)
2. A vele kapcsolt mellékmondattal meghatározott számú személy. Valahánynak szóltam, mind eljött.
V. általános (melléknévi) (kiemelő hangsúllyal) (ritka) Valamennyi (V); mindegyik. Fehér udvara volt a halványpiros bőrön, valahány ujjamnak. (Babits Mihály)
VI. általános (főnévi) (kiemelő hangsúllyal) (ritka) <A szóban forgó személyek v. tárgyak közül> valamennyi (VI); mindegyik. Nyomósítva: mind valahány. S az unokák, emez fiú, amaz lány, Egészséges, okos, kedves valahány. (Tompa Mihály) Megvizsgálja az akolban a birkákat, s úgy találja, hogy megvan valahány. (Tömörkény István)
VII. vonatkozó (határozóragos alak, határozószó-szerűen) (mellékhangsúlyos szóként) Valahányan: <vonatkozó mellékmondat kapcsolására, a főmondatban gyak. a mind szó nyomósítja az általánosítást:> ahány személy (csak). Jöjjenek, valahányan vannak.
VIII. általános (határozóragos alak, határozószó-szerűen) (rendsz. kiemelő hangsúllyal) Valahányan: <néha a mind szóval nyomósítva:> mindnyájan, mindannyian, mind. Együtt voltak (mind) valahányan.
