1. <Hosszúnak tartott v. feszült várakozás után (a jelenben):> végre (mégis). Itt vagy valahára! Szabad a magyar nép, szabad valahára. (Petőfi Sándor) De felnőttünk már valahára. (József Attila) || a. (irodalmi nyelvben) <Hosszú idő elteltével (a múltban):> végül (is). Addig nyújtódzott hát [Matyi], hogy valahára szokatlan Bajra vetette fejét. (Fazekas Mihály)
2. (választékos) <A jövőben valamikor, hosszú várakozás után:> végre. Mikor kapom meg valahára az ígért könyvet? Szülőföldem szép határa, Meglátlak-e valahára? (Kisfaludy Károly) Vajjon fölébred valahára A szolga-népek Bábele? (Ady Endre) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <A várakozás mozzanata nélkül:> egykor majd, valamikor majd. Szúnyadj most, valahára megáld szélhányta porodban A maradék, ki ezen földnek bírandja határit. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek):végre-valahára.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.