valamennyire
valamennyire [e-e] határozószó, határozatlan és vonatkozó
I. határozatlan Bizonyos mértékig, egy kissé. Ez megnyugtat valamennyire. A talaj a vetésig valamennyire megülepszik. Nem soká azonban úgy látszott, hogy valamennyire lágyul iránta … (Gyulai Pál) [Jókai] szerette magát kivételes lénynek tartani és volt is valamennyire igaza. (Mikszáth Kálmán) Senki nem volt s nincs, aki csak valamennyire is kimozduljon ebből a vastörvényből. (Móricz Zsigmond)
II. vonatkozó (kötőszóként) (ritka) Valamennyire (csak): amennyire (csak); ahogy (csak). Dolgozott szívvel-lélekkel, valamennyire csak tudott.
