I. melléknév Olyan, aki v. ami választ (I).Az almát választó gyermek; elnököt választó gyűlés; feleséget választó fiatalember.
2. Olyan, ami vmire választ (II), elválaszt, elkülönít vmit. A szobát két részre választó fal. || a. (nyelvtudomány) Választó mondatok: olyan mellérendelt mondatok, amelyekben a tagmondatok különböző v. ellentétes tartalmai közül csak az egyik érvényes, ill. választható (pl. „vagy esik, vagy süt a nap”; „a fiad ment tehozzád, vagy te mentél őhozzá?”; „akár egy könyvet végy, akár újságot olvass (, de engem most ne zavarj)!”. || b. (nyelvtudomány) Választó kötőszó: az ilyen mondatok kapcsolására használt k. (pl. vagy, vagy… vagy, akár … akár).
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, akinek joga van szavazatával vkit vmely állásra, megbizatásra megválasztani; szavazó. A választók névjegyzéke, összeírása. Nem volt-e démon a szolgabíró, kit a jobbágy rettegett, s félisten, kit választói pénzért, jó szóért … bálványoztak? (Péterfy Jenő) A miniszter azért jött, hogy a választóival érintkezzék. (Petelei István)
2. (halászat) Nyílásokkal ellátott deszkavályú a kifogott halak osztályozására.
3. (ritka, régies) Választófejedelem. Frigyes Vilmos, a nagy választó. S miután Prágába, a hét választóval, Már a fejedelmek be valának gyűlve: Rendeli, a tanács nyomon [= nyomában] összeűlne. (Arany János)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.