vallat
vallat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
1. <Vmely hatalommal, jogkörrel bíró személy, nyomozó hatóság tagja> arra igyekszik rábírni vkit, hogy valljon be vmit, v. hogy mondjon el a szóban forgó ügyről mindent, amit tud; vallomásra késztet. Gyanúsítottat, vádlottat vallat. A detektívek, rendőrtisztek elkezdték vallatni a betörőt, a gyilkost. Erőszakosan, kínzással, veréssel vallatták. A bíró hosszan vallatta a vádlottat és a tanúkat. Hiába vallatták, nem árulta el társait. Szóláshasonlat(ok): (átvitt értelemben, tréfás) olyan ez a bor, hogy vallatni lehetne vele: olyan rossz, hogy valósággal szenved, aki issza. Gyilkossággal gyanúsították, letartóztatták, vallatták. (Nagy Lajos) || a. (bizalmas) Kérdésekkel ostromol, faggat vkit. Mindig vallatja az apját, mit hoz majd neki Pestről. Ne vallass már, úgysem árulom el a nevét! Sokszor vallat, milyen leány a P. bácsi leendő arája. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, tréfás) Ismételten alaposan megnéz, kikutat vmit. Pénztárcáját vallatja, mennyi pénze van még. Hiába vallatja a zsebeit, nem talál bennük semmit.
Igekötős igék: kivallat; megvallat; rávallat; végigvallat.
vallatható; vallató; vallatott; vallattat.
