valóság
valóság főnév -ot, -a (rendsz. egyes számban)
1. (filozófia is) A létező világ a benne rejlő összes lehetőséggel és viszonylatokkal együtt, ill. mindaz, ami vmilyen formában létezik, megvan v. végbemegy, történik, ill. az ilyen létezőknek, történéseknek szerves egységbe tartozó összessége. Anyagi valóság; → élő valóság; → objektív valóság; társadalmi, természeti valóság; átélt, eleven, kézzelfogható valóság; → véres valóság; álom és valóság; képzelet és valóság; látszat és valóság; a valóság felfogása, megértése; a valóság megismerése; a valóság jelenségei; a valóság elemzése; valósággá v. valóságra → válik; híven ábrázolja a valóságot. A valóság a megvalósult lehetőség. Legvakmerőbb reményimet Megszégyenítő ragyogó valóság … Édes szép ifju hitvesem, Minek nevezzelek? (Petőfi Sándor) Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, Vagy ez a mi hitünk valóságra válik. (Ady Endre) || a. Való helyzet, tényállás. Rideg, száraz valóság; a valóságban: a való helyzet, az igazi tényállás szerint; a valósághoz híven; meggyőződtek a valóságról; fedi a valóságot, megfelel a valóságnak: (valóban) igaz; híven tükrözi a valóságot. Ezek az adatok nem mutatják a valóságot. Mindig panaszkodik, s a valóságban tele van pénzzel. Kevés érzéke volt az elvontságok iránt. Mindig csak a valóságot fogta föl, mely közvetlenül szeme előtt mozgott. (Kosztolányi Dezső) Folyton hazudik, de nem azért, hogy szépítse a rút valóságot …, hanem hogy elhitessen valamit, ami nincs. (Karinthy Frigyes) Annyi mende-monda keletkezik az ilyen eset körül, hogy ember legyen, aki kibogozza a valóságot. (Nagy Lajos) || b. Örök valóság: a) <vallásos felfogás szerint> isten; b) a világ egésze, az anyagi világ.
2. Vkinek, vminek (egész, teljes) valósága: vkinek, vminek egész lénye, teljes megnyilvánulása. A maga egész v. teljes valóságában. Itt vagyok a magam valóságában. A hatalmas ütközet … tüzét s rémületes valóságát semmi festő el nem érhetné. (Vörösmarty Mihály) Ezeken az arcokon át először pillantják meg a maga valóságában a háborút … (Kuncz Aladár) || a. (Vkinek, vminek) valóság(a): vkinek, vminek mivolta, lényege, jellege. Visszaállítja az épületet a maga régi valóságában. [A régieknél] a menyegzői szertartásnak a valósága: a kenyértörés, a galambok megetetése és a fonáleresztés. (Jókai Mór)
3. Igaz állítás, beszéd; a tényállásnak helyes megállapítása; igazság. Közel jár a valósághoz. Nem mindig a valóságot mondja. Ez messze jár a valóságtól. [A megállapítások] valóságát tagadni alig lehet. (Kossuth Lajos)
Szóösszetétel(ek): valóságábrázolás; valóságismeret; valóságszemlélet.
