válság
válság főnév -ot, -a
Általában olyan nehéz, súlyos helyzet, ill. (sors)döntő esemény, amely rosszra is, jóra is fordulhat.
1. (biológia, lélektan) <A szerves életfolyamatokban, fejlődésben> nagyobb zökkenő, zavar, amely az egészséges életműködést is megzavarhatja. A serdülőkor lelki válsága. || a. (orvostudomány) <Vmely betegség lefolyásában> az a szakasz, amely után a beteg állapota v. jóra, v. rosszabbra fordul; fordulat, krízis. Tüdőgyulladásban régebben a 7–10. napon volt a válság. A válság után a beteg mindjárt jobban érezte magát, és állapota gyorsan javult.
2. (átvitt értelemben) <Vkinek, vmely közösségnek az életében, tevékenységében> olyan nehéz, súlyos helyzet, ill. esemény, fordulat, amelyben, amellyel hosszabb-rövidebb időre eldől a közösségnek v. vmely életmegnyilvánulásának sorsa; sorsforduló. Erkölcsi, szellemi, irodalmi, művészeti, színházi válság. A húszas években sok szó esett a nyugati kultúra válságáról. Együtt állottunk őrt a nemzet jogai mellett az 1848-iki válság előestéjén. (Kossuth Lajos) Lelkemet már nagy válság ülte S voltam kis álmok kis őrültje. (Ady Endre)
3. (politika) <Vmely állam belső politikai életében v. külpolitikai viszonyaiban> olyan nehéz helyzet, amelynek további alakulásától függ az állam jövője, emelkedése v. hanyatlása. (Bel- v. kül)politikai, belső, forradalmi válság; → kiélezi a válságot.
4. (közgazdaságtan) <A tőkés gazdálkodásban> az az időszakosan visszatérő jelenség, amely általában a kapitalista gazdaság ellentmondásainak, kül. a megnövekedett termelés és a megcsappanó, fizetőképes kereslet közötti ellentmondásnak a következményeként a termelés hirtelen, rohamos csökkenésében, a termelők és a vállalkozók tömeges tönkremenetelében, a munkanélküliség nagyarányú megnövekedésében s a dolgozók általános elnyomorodásában nyilvánul meg. → Általános válság; gazdasági, ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, pénzügyi, túltermelési válság; világgazdasági válság; a válság előjelei, kitörése, mélypontja v. tetőpontja, tünetei; a kapitalizmus általános válsága; az ipar, a mezőgazdaság válsága; a válság kirobban, kitör; kiemelkedik, kilábal a válságból. Válság felé sodródott az ország. A tőkés rendben a válságok szükségszerűen ismétlődnek. A válság oka a termelés társadalmi jellege és a tőkés elsajátítás közti ellentmondás. A konjunktúra végül válságba torkollik. A termelés anarchiája pusztító válságokra vezet. A gazdasági válság az egész világon óriási, az emberek szegények, nincs pénzük … kenyérre, orvosságra, ruhára. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. válságszakasz; válságtünet; 2. agrárválság; kormányválság; világválság.
