változatlan
változatlan melléknév, határozószó és (ritka) főnév
I. melléknév -ul
1. Olyan, ami nem ment v. nem megy keresztül változáson, nem alakul(t) át; állandó, nem változó. Változatlan árak, bérek; változatlan álláspont, elhatározás. A helyzet változatlan. Állapota változatlanul súlyos. A kép … változatlan ifjúságban mosolyog. (Eötvös József) Minden bája változatlan. (Vajda János) Ott reggeliztek mind nyugodt, változatlan arccal. (Justh Zsigmond) Ott a várkert alja…, az erdei csend, az egyforma, változatlan … nyugalom, amit nem érint az élet. (Kaffka Margit) || a. (nyomdászat) Változatlan kiadás: olyan k., amelynek szövege az előző kiadáséval teljesen megegyezik.
2. Olyan <lelkiállapot, magatartás> amely megokolt esetben sem változik, állandó marad. Változatlan gyűlölet, hűség, lelkesedés, szeretet. || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Ilyen magatartást, lelkiállapotot tanúsító <személy>. Esküvél, hagy szereted, Hogy változatlan híve maradandsz. (Vörösmarty Mihály)
3. (nyelvtudomány) Változatlan tő: olyan tő, amely megegyezik az egyes számú alanyként v. a megnevezésre használt alakkal, a szótári alakkal, s nem változtatja alakját, bármely rag v. képző járul is hozzá (pl. hajó: hajó-k, -t, -m, -ban stb.; kocsi: kocsi-k stb.).
II. határozószó (irodalmi nyelvben) Változatlanul. Változatlan állni fog szavam, És jobbra többé nem fordúl soha. (Vörösmarty Mihály)
III. főnév -t, -ja (csak egyes számban) (irodalmi nyelvben) Nem változó jelleg, természet v. dolog. Ki az örökké változandót, S a változatlant egyesítéd … | Hozsána néked, Erő! (Madách Imre)
változatlanság.
