vándor

Full text search

vándor melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki tanulás v. vmely ipar, mesterség, foglalatosság gyakorlása céljából, munkát, megélhetést keresve v. világot látni, szerencsét próbálni, rendsz. gyalog, faluról falura, városról városra, egyik helységből v. országból a másikba megy, vándorol; vándorló.  Azon időben találta fel valami vándor fakír a halhatatlan sakkjátékot. (Karinthy Frigyes) || a. Ilyen személyhez tartozó, tőle vitt.  Egy zsebkendőbe minden elfért: A gardrob és vándor cipó. (Arany János) || b. (sport) Vándor evezős: olyan e., aki több napon át tartó vízi túrán vesz részt.
2. (régies, költői) Rendszeresen vándorló, költöző <madár>.  Onnand alul jön egy vándor föcske, Körme között van egy levelecske. (népköltés) Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék, Fejem fölött mig őszi légen át | Vándor daruid V betűje szállt. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Állandó mozgásban levő, messze elszálló, más vidékre is eljutó <természeti jelenség>. Vándor felhő, szellő.  Magas e hely, itt pihen Koronként a vándor felleg. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben) Szájról szájra, egyik vidékről a másikra terjedő. Vándor anekdóta.
5. (átvitt értelemben, ritka, költői) Tovatűnő, elmúló.  Bárminő színben jelentse Jöttét a vándor szerencse: Sem nem rossz az, sem nem jó: Mind csak hiábavaló! (Kölcsey Ferenc)
6. (1945 után) Vándor könyvtár: olyan könyvgyűjtemény, amelyet vmely központi könyvtár v. könyvtárügyi szerv meghatározott időtartamra vmely közületnek használatra átad. A vándor könyvtár állományát letétként kezelik.
II. főnév -t, -ok, -a
1. (régies) Vándor (I. 1) személy; vándorló (II. 1). Kenyeret s egy tányér levest adott a vándornak.  Bércről visszanéz a vándor, Vígan int kies hazája. (Bajza József) Még kettőt lélekzett, aztán megállította szívét, mint ahogy a vándor megáll, mikor elfáradt. (Karinthy Frigyes) Éji vándor vár ijedten ajtóm előtt, azt hiszem – késő vendég kér ijedten bebocsátást. (Babits MihályPoe-fordítás) A nap az ég tetején nevet a vándoron. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az élet útját járó személy; halandó.  Széles ország-út az élet, És mi rajta vándorok. (Tompa Mihály) Mi már talán sose találkozunk, Bús vándorok, mi ketten. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): vándorállat; vándorárus; vándorbádogos; vándorcsapat; vándordalnok; vándoregér; vándorélet; vándorgalamb; vándorhal; vándorhangya; vándorkagyló; vándorkaraván; vándorkehely; vándorkereskedő; vándorkoldus; vándorkomédiás; vándorlantos; vándormese; vándormotívum; vándormuzsikus; vándorművész; vándorösztön; vándorpap; vándorsáska; vándorsólyom; vándorsors; vándorsport; vándortanya; vándortáska.
vándori.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi