vándorév
vándorév [r-é] főnév
(történettudomány) <A céhek korában> az az idő, amelyet a mesterlegény, tanuló gyakorlatszerzés végett vándorolva, hazai, néha külföldi mestereknél dolgozva töltött. Vándoréveikben sok országot bejártak a régi iparosok. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) (rendsz. többes számban) Vándorévek: rendsz. hosszabb, esetleg több évig tartó idő, amelyet vki tanulmányúton v. ismeretszerzés végett ide-oda vándorolva, utazással tölt el. Petőfi vándorévei. Folytatták a tapasztalásgyűjtés „vándoréveit”. (Kemény Zsigmond)
vándoréves.
