vándorszó
vándorszó főnév (nyelvtudomány)
1. Olyan, rendsz. szóbeli átvétellel meghonosodott (régi) jövevényszó, amelynek megfelelője egymással közvetlenül nem érintkező nyelvekben is nagy területen használatos (pl, kaszárnya, mester, narancs, selyem). Ázsiai, európai vándorszó.
2. (ritka) Olyan, rendsz. az újkori művelődés, civilizáció fogalomkincsével kapcsolatos és az írott nyelven keresztül megismert jövevény-, ill. idegen szó, amelynek megfelelője csaknem azonos hangalakban és jelentésben számos nyelvben megvan; nemzetközi szó (pl. atom, gáz, szocializmus, telefon).
