vándortanító
vándortanító főnév
1. (1945 előtt) Bizonyos kijelölt körzetben helységről helységre járó, mezőgazdasági szakismereteket terjesztő tanító. Kertészeti, méhészeti, szőlőművelési vándortanító; gazdasági, kerületi vándortanító.
2. (régies) Rendsz. nem szakképzett, de a legszükségesebb ismeretekkel bíró s rájuk a népet ide-oda vándorolva tanítgató személy. Táncsics vándortanítóként járt a jobbágyok között. || a. (történettudomány) A magasabb szellemi műveltséget helyről helyre vándorolva terjesztő személy. A szofisták egytől egyig vándortanítók voltak. A Bizáncból menekült görög tudósok vándortanítóként terjesztették a görög nyelvet Itáliában. A reformáció jórészt vándortanítók útján terjedt el Európában.
vándortanítói; vándortanítóság; vándortanítóskodik.
