vár [1]
vár [1] ige -t, -jon
1. tárgyatlan (időhatározóval v. -t ragos mértékhatározóval is) Vár (vkire, vmire): <élőlény> addig, amíg vki oda nem érkezik, ill. vmi be nem következik v. az ő birtokába nem jut, feszült lelkiállapotban van, és nem teszi meg azt, amire készül, ill. nem távozik el onnan, ahol van. Epekedve, izgatottan vár; félelem és remegés közt vár; egy órája, évekig, dél óta vár; vár egy cseppet, egy keveset; az alkalomra vár; vár sorára ←. Hadd várjon! Meddig várjak? Tovább nem várok. Kire vársz? Mire vár még? Esőre vár, addig nem kezdhet a szántáshoz. Az anyák az iskola előtt vártak gyermekeikre. Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! | Oly sokáig vártunk rád epedve. (Petőfi Sándor) A kocsis letette a poggyászt, s pénzére várt. (Babits Mihály) Öt napig vártam, öt teljes napig. (Szabó Lőrinc) || a. tárgyas Vár vkit, vmit: állandóan lesi, reméli vkinek, vminek a megérkezését, számít vminek a megtörténtére, bekövetkezésére. → Babát vár; → gyermeket vár; → kisbabát vár; várja egy barátját; várják a halálát: el vannak készülve halálának bizonyos és gyors bekövetkezésére; → alig vár vmit; nem → győzi várni; várva vár vkit, vmit: nagyon, óhajtva lesi vkinek, vminek a megérkezését, vminek a megtörténtét. Vártalak egy óráig. A jövő hétre várjuk. Ezt nem vártam volna. Ezt várni lehetett. Alig várom, hogy leüljek. Szóláshasonlat(ok): várja, mint (a zsidók) a → messiást; várja, mint éh → tyúk a taknyot. Várja szegényt – beh mihaszna várja! – Odahaza a szép két kis árva. (Arany János) Uj szelek nyögetik az ős magyar fákat, Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat. (Ady Endre) Testvérkém, … Hát mit vársz? esküvőt? vagy ami még szebb S merészebb: tán kalandot? (Tóth Árpád) Egy színésznőt várt télen minden este. (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyatlan és tárgyas Vár vkire v. vkit vmivel: vmit nem kezd el addig, amíg vki meg nem érkezik. Megérkeztéig vár rá a vacsorával. A nővérének telefonozott, hogy ne várja őt az ebéddel. (Krúdy Gyula) || c. Vhogyan v. vmivel vár vkit: vmilyen állapotban v. vmit előkészítve készen van vkinek a fogadására. → Készre vár vkit. Terített asztallal várják a vendégeket. Az asszony kicsinosítva várta a férjét.
2. tárgyatlan <Állat, tárgy v. olyasmi, ami haladni szokott>, tétlenül, mozgás nélkül egy helyben marad. Hol vár az autó? Az idő nem vár. || a. tárgyatlan Vár vmivel: <személy> vmit bizonyos ideig elhalaszt, rendsz. addig, amíg a kívánt v. a remélt esemény be nem következik. Ne várj vele! Atyja betegsége miatt vár az utazással. Napot tűztek ki a jegyváltásra, a lakodalommal sem vártak sokáig. (Jókai Mór)
3. tárgyatlan (a felszólító mód néhány alakjában) Várj(on, -unk stb.): légy (v. legyen, legyünk stb.) türelemmel, mindjárt mondok v. teszek vmit. Várj csak, milyen nap is van ma? Várjon egy kicsit, mindjárt hozom! Várj – megnevettetlek. (Vas Gereben) || a. tárgyatlan Várj!: <fenyegetésként:> majd megkapod a magadét, majd adok én neked! No várj! Várj csak, jómadár! Várjatok csak, kerüljetek a kezembe! Ki parancsolta ezt neked, te pelengérre való? … no várj! (Petőfi Sándor) Máglyára boszorkány! …, Várj! kapjalak egyszer kezemre! (Arany János)
4. tárgyas Vmit óhajtva remél v. követelve kíván. Vár vmit vkitől, vmitől; → kéztől vár vmit; nem vár kétszeri biztatást, felszólítást, kínálást stb.: nem szerénykedik. Ezt nem vártam tőled. Semmi jót sem vár tőle. Nem volt kitől védelmet várnia. Mit lehet várni egy ilyen embertől? Pénzt vár az atyjától. A közönség azt várja, hogy csapata győzni fog. Vitézkedést | ugyan ne várjanak tőlem. (Katona József) Mit várjak ezután, nem látom Előre, Könnyes szemmel nézek a multra s jövőre. (Berzsenyi Dániel) Sokan azt várták, hogy Zola ezentúl … igyekezni fog brutalitását fékezni. (Ambrus Zoltán)
5. tárgyatlan Vkire vár vmi: vki vmilyen sorsnak v. állapotnak részese lesz; vmi majd érni fogja. Kellemetlenség, szerencse, szomorúság vár vkire; sok megpróbáltatás, nagy öröm vár rá. Nagy vagyon, szép jövő várt rájuk. Harcoljon ugy minden ember, mintha Egyedűl rá támaszkodnék honja! | Oh de akkor, akkor nem veszünk el, Akkor élet és dicsőség vár ránk. (Petőfi Sándor) A lippai csata napján megszökött, s halál vár reá. (Mikszáth Kálmán)
6. tárgyatlan Vmire vár: tárgy, ritk. személy olyan állapotban van, hogy vminek történnie kell vele. Az áru szállításra vár. A földek vetésre várnak. A ruha javításra, mosásra vár. Bennünk nagyságos erők várnak, Hogy életre ébredjenek. (Ady Endre) || a. tárgyatlan Vár vmi (vkire): vmivel a közeljövőben foglalkoznia kell valakinek, gyak. a beszélő v. a megszólított személynek. Mennem kell, vár a munka. Ez a sok kézirat mind rátok vár. Sok munka vár a vezetőkre. A könyvek várnak, ó de mennyi könyv még. (Juhász Gyula) || b. tárgyatlan (ritk. pongyola nyelvhasználatban) <Cselekvés> elhalasztódik. Az iskola felépítése nem várhat tovább.
Szólás(ok): ld. galamb.
Igekötős igék: átvár; bevár; elvár; hazavár; idevár; kivár; megvár; odavár; végigvár; visszavár.
