várás
várás főnév -t, -a (csak egyes számban)
A vár igével kifejezett magatartás, állapot; az a tény, hogy vkit, vmit v. vkire, vmire várnak. Folytonos, hiábavaló várás; feszült várás; örömmel való várás; reggeltől estig, évekig való v. tartó várás; barátok, vendégek várása; a halál várása; büntetés, ítélet, jutalom, jobb sors várása; pénz, örökség, vonat várása. A sült galamb várása nem viszi előre az ügyet. Belefáradt már a sok várásba. Elunta hamar a várást. Egy órát töltött várással. Csak bánatban égett s epedő várásban … (Vörösmarty Mihály) Mindig várunk, s ebben a várásban eltelik az idő. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): csodavárás.
várási.
