varázslat
varázslat főnév -ot, -a (választékos, irodalmi nyelvben)
1. Varázslás. Ért a varázslathoz; varázslatot űz. Itt már csak varázslat segít. Mindent bizonyos varázslat által megszebbít … (Kölcsey Ferenc) Valami varázslatot tett vele, valamit kevert italába. (Mikszáth Kálmán)
2. A varázslás eredménye; hatása. Varázslat alatt áll. Varázslat ez? … való, vagy álom ez? (Szigligeti Ede) Néha azt hiszem, hogy varázslat alatt vagyok, amelyből csak akkor fogok megszabadulni, ha a régen hallott vers ismét eszembe jut. (Krúdy Gyula) Én … mindig a hosszú haj varázslatában éltem. (Móricz Zsigmond)
varázslati.
