1. Olyan <személy v. képzeletbeli lény>, aki éppen varázsol, v. szokott varázsolni. Varázsló boszorkány, tündér; a békát királyfivá varázsló boszorkány; a tojást csirkévé varázsló bűvész; a sivatag helyébe szántóföldeket varázsló emberi akarat. Merengés, oh merengés, oly írral telt szelence, Minővel látni kenték szemük varázsló vének. (Tóth Árpád) || a. (ritka) Olyan <dolog>, amellyel varázsolnak.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan, aminek különleges varázsereje (2) van; varázslatos (2), elbűvölő, megragadó. [A] hiúság … azt súgá Margitnak, hogy … legvarázslóbb öltönyét vegye magára. (Eötvös Károly)
II. főnév -t, -ja
1. Az a valóságos v. képzeletbeli személy, aki <a (nép)mesében v. a babonás hit szerint> varázslatot tud végezni, ill. ilyen tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozik. Ment egy omladozott ó pincébe, ahol | Rasdi, a varázsló, tanyáz mint egy bagoly. (Arany János) A fiú meg se mukkant, mert azt hitte, varázslóval van dolga. (Karinthy Frigyes)
2. (néprajz) Sámán, táltos (2). A varázslók táncokkal, énekekkel és varázsmondásokkal vegyített szertartást végeztek.
3. (ritka) Bűvész (1). Varázsló érkezett a faluba.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.