varcog
varcog tárgyatlan ige -ott, -tak, -jon (csak 3. személyben) (tájszó, hangutánzó)
1. <Vmely apró kemény test a fogak közt rágáskor> kellemetlen csikorgó hangot ad; roszog. Fogai közt varcog a homokos dara. A sertés fogai alatt varcog a kukorica.
2. <Szemcsés, kavicsos anyag, törmelék dörzsölés v. taposás közben> érdes hangot ad. [A] kavicsos sár, mintha öreg vakolatban gázolna az ember, csak úgy varcog a talpa alatt. (Jókai Mór)
varcogás; varcogó; varcogtat.
