városatya
városatya [s-a] főnév (bizalmas, 1945 előtt)
A városi képviselő-testület tagja. X. Y. városatya hívta össze a bizottságot. A városatyák komoly ábrázata mosolyra derült. (Mikszáth Kálmán) Sok kocsi követte a koporsót. Azokban társadalmi személyiségek foglaltak helyet, a polgármester …, több fiatal városatya, hivatalnok. (Kosztolányi Dezső)
városatyai; városatyaság.
