városi
városi melléknév és főnév
I. melléknév (-lag)
1. A városhoz (1) mint különálló államigazgatási egységhez tartozó, rá vonatkozó. Városi hatóság; városi képviselő-testület. Városi kerület, költségvetés, közegészségügy, közigazgatás; a városi tanács végrehajtó bizottsága. A téli estéken … a szél nagyszerű nótákat tudott a Váci utcában. Összebeszélt a lámpásokkal, amelyeket különösen zörgő üveggel látott el a városi hatóság. (Krúdy Gyula) Sokáig tartott a vacsora, amit az este a tiszteletére rögtönöztek … Abból az alkalomból, hogy tegnap a … városi közgyűlés főügyésszé választotta. (Móricz Zsigmond) || a. Várost (2) (meg)illető <dolog>. Városi adó, illeték, közterhek, vám. || b. A város (2) tulajdonában levő <létesítmény>. Városi bérház, fürdő, kertészet, kórház, könyvtár, közüzem, nyomda, színház, vízművek. || c. Várost (2) jelképező <tárgy>. Városi címer, pecsét. || d. A város (2) szolgálatában álló <személy>. Városi altiszt; városi főjegyző, főügyész; városi hivatalsegéd, kézbesítő, mérnök, pénztáros, tisztiorvos, tisztviselő. Az első tanu, Kovács Ferenc, városi őr. (Szigligeti Ede) Városi urak fojtva politizáltak kétes ügyeikről. (Babits Mihály)
2. Városban (1) található, ott kialakult, városra jellemző <dolog>. Városi árak, divat, erkölcsök, ízlés, levegő, műdal, nyelv, szellemesség, szokás, szórakozás, tér, utca. Nyár volt. Meleg este. Nem jó szag van ilyenkor a városi házak udvaraiban. (Hunyady Sándor) || a. Városban (1) folyó, történő <cselekvés, esemény, folyamat>. Városi élet, építkezés, közlekedés. Mihelyt a múltról volt szó, városi életről, civilekről: Vaszilij hadnagy elhallgatott. (Karinthy Frigyes) || b. Városban (1) használatos <öltözet, ruhadarab>. Városi bunda, cipő, ruha, viselet. || c. Városban (1) élő, lakó, működő, onnan származó <személy, csoport>. Városi diák, ember, gyerek, lakosság, nő, polgár, polgárság, proletariátus. Bőbeszédű, okoskodó városi proletárból egyszerre a régi hallgataggá változott. (Nagy Lajos) || d. Városban élő, ill. ott tartott <állat>. A városi és a mezei egér meséje. A puli nem városi kutya, szó se férhet a becsületéhez. (Móra Ferenc)
3. <Telefonról szólva: a házi v. belső ellentéteképpen> a város (1) telefonközpontjával közvetlenül kapcsolatos; külső. Városi készülék, vonal. || a. Ilyen vonalon történő. Városi beszélgetés, hívás.
4. Városra (1) emlékeztető, városra valló, városias <dolog>. Ennek a községnek egészen városi képe van. Van a községnek valami városi jellege. (Nagy Lajos)
II. főnév -t, -ak Városban (1) élő ember. A városi Nem élvezi; Falun keresd: Mi szép az est. (Petőfi Sándor) Nincs a föld hátán boldog, csak a városi. (Arany János–Horatius-fordítás)
