varrat [2]
varrat [2] főnév -ot, -a v. -ja
1. Az a hely, ahol két v. több tárgy, kül. kelmedarab fonállal össze van varrva. A nadrág varrata. || a. Az az átfűzött fonal, amivel varrtak, ami két tárgy, kelmedarab összefüggését biztosítja.
2. (orvostudomány) Sebészeti öltés, amellyel a seb széleit a gyógyulás elősegítése végett egymás mellé hozzák. || a. (orvostudomány) Az ilyen öltés után visszamaradó heg, forradás.
3. (műszaki nyelv) Kaucsuklemezből, ill. általában minden műanyagból a készítendő tárgynak megfelelően kiszabott rész széle, ahol más részekkel összenyomták, ill. összeragasztották. || a. (műszaki nyelv) Vasalkatrészek összehegesztésekor keletkező, az alkatrészeket összetartó kötés. Varrat nélküli acélcsövek.
4. (biológia) Az egyes koponyacsontoknak a fogaskerék fogaihoz hasonló módon történő összekapcsolódása (sutura). Vízfejűség esetében a varratok nem csontosodnak.
Szóösszetétel(ek): 1. varratkiszedés; 2. csontvarrat.
varrati; varratos; varratú.
