vártatva
vártatva határozói igenév (irodalmi nyelvben)
I. határozószóként (ritka) Bizonyos ideig tartó várakozás, ill. várakoztatás után; némi idő múlva. Gondolkozott rajta egy kicsit s csak vártatva adott rá választ. (Jókai Mór) A kérdés csak vártatva és bágyadtan érkezett. (Gárdonyi Géza)
II. <Állandósult szókapcsolatokban.>
1. Kevés vártatva v. (ritka) kevés idő vártatva v. idő vártatva v. némi vártatva v. rövid vártatva: egy kis várakozás v. várakoztatás után; rövid idő múlva, egy kis idő elteltével; nemsokára. Hejh miként elbámul, hogy kevés vártatva A lovagnak visszaérkeztét meghallja … (Madách Imre) Kevés idő vártatva több helyen szólal meg a … kereplő. (Jókai Mór) A távolban kecskéket hajtó fiút pillantott meg … utána futott, kevés vártatva utolérte. (Mikszáth Kálmán)
2. Jó vártatva: hosszabb várakozás, ill. várakoztatás után; hosszabb idő múlva, hosszabb idő elteltével; jó sokára. Jó vártatva visszatért [Péter]. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): kisvártatva.
