vartyog
vartyog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon, (tájszó) vertyog [ë] (hangutánzó)
1. <Béka> brekeg. Vartyog a nádasba a béka. (Móricz Zsigmond)
2. (tájszó) <Tyúk, kotlós> kotkodácsol, kurrog.
3. (tájszó) <Nedves anyag és levegő egymással érintkezve nyomás esetén> meg-megszakadó cuppogó, bugyborékoló, pöfögő hangot ad. Vartyog a vizes kapca a rossz csizmában. Vartyog a fürdőben felbuzgó levegő.
4. (átvitt értelemben, tájszó) <Ember> sokat összebeszél, fecseg, kotyog. Ne vartyogj annyit! || a. (átvitt értelemben, tájszó) Zsörtölődik. Az öregasszony egyre jobban veszti a kedvét, … kinek főzzön, a papának? … aki még fát se vág már, csak örökké a saját fiára, Károlyra vartyog … (Móricz Zsigmond)
5. (tájszó) <Gyerek> nyafogva, rikácsolva sír, kiabál.
vartyogás; vartyogó.
