I. melléknév Olyan <személy>, aki vasal. Az inget vasaló háziasszony; a kereket vasaló kovács.
II. főnév -t, -ja
1. Vasból készült, gyak. nikkelezett, elöl íves csúcsban végződő, alul sima, fogantyúval ellátott eszköz, mellyel vasalnak (4). Bekapcsolja a vasalót; faszenet tüzesít a vasalóba; szeleli a vasalót. Egy eladó lyány … Vasalót tüzesít: új ruhája készen, Csak vasalás híja. (Arany János) [Anyám.] Látom, megáll a vasalóval. Törékeny termetét a tőke megtörte, mindig keskenyebb lett. (József Attila) Vasaló! Belül tűz, kívül vas! Ha langyos, hát a reumás asszonyok hátát lehet vasalni vele. (Gelléri Andor Endre)
2. (tájszó) Nádból körte alakban, tető nélkül készült építmény, melyet az alföldi pásztorok a tűz védelmére, konyha gyanánt használnak. A kunyhó előtt áll a „vasaló”, egy kerek, kunyhóforma, nádból összerótt alkotmány, melynek a feneke téglával van kirakva, teteje nincs. (Jókai Mór)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.