vásáros
vásáros melléknév és főnév (elavulóban)
I. melléknév
1. Vásárokra járó, a vásárban adó-vevő <személy, csoport>. A vásáros nép … szétriadva futott el az út közepéről. (Mikszáth Kálmán)
2. (népies) Ilyen személyekhez tartozó, velük kapcsolatos; vásározóktól használt. Vásáros kocsi; láda: a szekérbe beilleszthető nagyobb l., amelyben iparosok, kereskedők portékáikat hordták vásárról vásárra. Gábor úrfi ígér nekem annyit, amennyivel a vásáros ládám megtelik. (Jókai Mór) Tetejesen megrakott vásáros kocsikkal lehetett álmodni a nádkunyhóban [a betyárnak]. (Krúdy Gyula)
II. főnév -t, -ok, -a Vásáros (1) személy. A vásárosok a lacikonyha körül tolonganak. Egy napon összeverekedett a kocsmában a székely vásárosokkal. (Mikszáth Kálmán) A sátorozó vásárosokat … gyakran meglopogatják. (Tömörkény István) Csak néha jönnek a vásárosok | hírt hozva városunkba messziről. (Kosztolányi Dezső)
