vaskos
vaskos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (enyhén rosszalló) Magasságához, ill. hosszúságához képest a szokottnál szélesebb <személy, végtag>; izmos, húsos, vastag. Vaskos kölyök, teremtés; vaskos lábszár. Emberem vagy! talpraesett felelet! – | Addsza tehát azt a vaskos tenyered! (Arany János) Jól megtermett, vaskos leány, az igaz, hogy már nem fiatal. (Mikszáth Kálmán)
2. Vastag (I. 2). Vaskos oszlop, szelet. Buzgányát az asztal közepére csapta, Hogy a vaskos deszka béhorpadt alatta. (Arany János) Barlangokban volt a tömérdek kincs elrejtve. Ezüst, arany vaskos hordókban. (Mikszáth Kálmán) A friss, a lágy, a vaskos | szőnyegen még semmi nyom. (Babits Mihály) || a. A szokottnál vastagabb <könyv, füzet>. Két vaskos kötet.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) A jó ízlést, szemérmet sértő; otromba, vastag (7) <beszéd, kifejezés>. Vaskos gorombaság, történet, tréfa. Aristophanes … gúnyolódik; de … vaskos hahotája mégsem … igazságtalan Euripides iránt. (Péterfy Jenő) A kornak vad erkölcsei szerint élnek …: tele vannak köpéssel, káromlással s … vaskos mondásokkal. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, rosszalló) Nagyon nagy fokú, bántóan nagy. Vaskos rágalom, tévedés, tudatlanság.
II. főnév -t, -ak, (-a) Vaskos (3) tréfa. Vaskosakat mond.
vaskosság.
