védett
védett [ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy v. dolog>, akit v. amelyet vki v. vmi véd. Esőtől védett hely; a zsoldos csapatoktól védett bástya; az ügyvéd által védett vádlott; az árokkal védett falak. [Mari] odaállt a kövér Rajcsányiné háta mögé, s onnan, védett helyről követi el a … merényletet. (Mikszáth Kálmán)
2. (orvostudomány) Olyan <ember, hasznos állat>, aki v. amely védőoltás v. bizonyos fertőző betegség kiállása következtében ezzel a betegséggel szemben ellenálló, nem fogékony rá. Az állatot védőoltással egy ideig védetté lehet tenni bizonyos betegségekkel szemben.
3. (hivatalos) Olyan <zárt terület>, amely a rajta élő növény- és állatfajok zavartalan életének biztosítása végett különleges védelemben részesül. Védett erdő; védett terület: rezerváció (2), rezervátum. Természetvédelmi, vadgazdasági védett terület. || a. (mezőgazdaság, 1945 előtt) Védett birtok: <kapitalista államban, kül. gazdasági válság idején> olyan b., amelynek tulajdonosát rendelet védi a további eladósodás ellen. || b. Olyan, aminek minőségét, állagát, ill. fennmaradását törvény, rendelet védi. Védett borok, állat- és növényfajták.
4. (1945 után, hivatalos) Olyan <nem állami tulajdonban levő műtárgy>, amelynek tulajdonosát, hollétét az arra illetékes állami szerv nyilvántartja, s amely ily módon a kutatók számára hozzáférhető, és alkalmilag, kiállítás végett igénybe vehető. Védett festmény, kép, műtárgy. || a. (jogtudomány) Védett név: olyan vezetéknév, amelyet történeti jelentősége miatt névváltoztatáskor a hatóság nem enged felvenni.
II. főnév -et [e], -e [e] v. -je [e] (irodalmi nyelvben) Védett személy, védenc. Orbánnak egyetlen reménye az maradt, hogy védettjeivel még elérheti a várost. (Eötvös József) [Az ügyvéd] megfordult a palotában, s tudta, hogy a védettjének itt kell rá várnia. (Ambrus Zoltán)
Szóösszetétel(ek): szélvédett.
védettség.
