végezés
végezés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (ritka) Végzés (1). A munka végezése közben.
2. (elavult, költői) Istenségnek, sorsnak rendelése. A boldogabb végezések az én szerencsémet a régire változtatják. (Csokonai Vitéz Mihály) [Nótázó, vén bakák.] Igy járnak a Végezés ormán Ezer és ezer évek óta, | Mindig a Halálba loholtak S el nem hagyta őket a nóta. (Ady Endre)
