végre

Full text search

végre [e] határozószó és igekötő
I. határozószó; felső fok: (legvégre)
1. <Hosszúnak tartott cselekvés, folyamat, állapot befejező mozzanatára való utalásként:> a végén, utoljára; végül. Végre rászánja magát. Végre elvesztette a türelmét.  Felturkálták … az összes hivatalos iratokat, míg végre előkerült a kulcs. (Mikszáth Kálmán) Végre megérkezek. Felhúzom a … kesztyűmet, s fogom az esernyőt. (Gárdonyi Géza) A bor havában … Az első konvent végre összeül. (Juhász Gyula) || a. <Hosszúnak tartott v. feszült várakozás kifejezésére:> ha sokára is, mégiscsak; végül (1a). Végre itt vagy! Szólj már végre te is valamit! Na végre (csakhogy belátod)!  Végre megtörtént a Rég várt viszontlátás! (Petőfi Sándor) Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre. (Ady Endre) Több mint négy évtized | kellett hozzá, hogy végre, szív szerint, | békét kössünk egymással. (Szabó Lőrinc)
2. <(Időbeliséget is tartalmazó) felsorolás utolsó tagját kiemelő szóként:> az említettek befejezéséül; utolsónak említve; végül (2).  Ki vagy, miért vagy, hol lakol? és kinek Szavára mozgasz? s végre mivé leszel? (Csokonai Vitéz Mihály) [Az étel] készül madárnyelvekből …, továbbá szerecsendióból …, melyek együtt … szegfűszeg és magyar bors [= paprika] hozzájárultával összeapríttatván, … feleresztetnek, … megfőzetnek, … formába tétetnek s legvégre parázson megsüttetnek. (Jókai Mór)
3. <Mellékhangsúlyos helyzetben, az előzmények, az állásfoglalás magyarázatának bevezetéséül, gyak. rejtett, lappangó ellenérzés, méltatlankodás hangulatával:> végre (is): ha jól meggondolja az ember; utóvégre, elvégre, hiszen. Nem tűröm, hogy ebben a házban mindenki parancsolni akarjon; végre (is) itt én vagyok a házigazda.  Csináltatnom kellett egy öltözetet … Egy titkár végre is tartozik ezzel a főispánjának. (Mikszáth Kálmán) Eddig még senki se kérdezte tőlem, hogy szabad-e leülni egy utcapadra? … Végre az utcapad mindenkié. (Kosztolányi Dezső)
4. (ritka) <Vmely meghökkentő, bosszantó v. súlyos esemény bekövetkezésére utalva:> végre még, (ritka) végre is: az lesz a vége, hogy …; még megérjük, hogy …; végül (3). Végre még ő fog nekünk parancsolni. Végre még kitöröd a nyakadat!  Ez a Nándor … Vérünk nadálya, megront végre is. (Vörösmarty Mihály) Végre még gyilkosa lennék, attól félek. (Arany János)
5. (ritka, régies) Végig (2a).  Csudálkozott szörnyen, alig hitte Pál ur | Hogy semmit se hallott a Miklós bajárul; | Elejét utóját hosszan elregélte, | Hanem Toldiné azt nem hallgatta végre. (Arany János)
II. igekötő (csak a végrehajt igében és származékaiban) (bizalmas) <Önállósítva, eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott közlés nyomósítására, az igekötős igével egyértékű.> [Végrehajtottad a parancsot?] Végre én [= végrehajtottam (bizony)].
Szóösszetétel(ek): elvégre; utóvégre.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi