vélekedés
vélekedés [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (kissé választékos)
A vélekedik igével kifejezett szellemi tevékenység, folyamat; az a tény, hogy vki vélekedik (vkiről, vmiről), ill. ennek eredménye; egyéni vélemény, ítélet (alkotása) vmiről. Ez puszta vélekedés; az igazsághoz közel járó vélekedés. Vélekedése szerint ez helytelen. Elmondja vélekedését. Vélekedését maga sem tartotta alaposnak. A valóság igazolta vélekedését. A te vélekedésed igen messze esett a valóságtól. (Csokonai Vitéz Mihály) Gondolom Árpádot, kit nemzett Ügek fia, Álmos, | És kire mindenek azt mondják buta vélekedéssel, Hogy daliás iszonyú képét ki nem állja halandó. (Vörösmarty Mihály)
vélekedési; vélekedésű.
