vendéglátó
vendéglátó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy, közösség>, aki, amely vendégül (1, b, d) lát vkit, ill. vendégeket (1) fogad és ellát. Vendéglátó család, háziasszony, házigazda. Tán éppen lakodalomra érkeztem? mondá a vendéglátó várúrnak. (Jókai Mór) [Zrínyit] és vitézeit várja a vendéglátó székesfőváros. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka, választékos) Vendégszerető. Vendéglátó emberek, nép. || b. (régies) Olyan <helyiség>, ahol vendéget (1) szoktak elhelyezni. A középső szobában a tanár könyvtára és íróasztala állott. Az volt egyúttal a vendéglátó szobája is. (Gárdonyi Géza)
2. (kereskedelem, hivatalos) Olyan <szervezet, intézmény, vállalkozás>, amely vendégeknek (2) pénzért szállást, ill. ellátást nyújt. Vendéglátó ipar, üzem.
II. főnév
1. (választékos) Az a személy, aki vendégül (1, b, d) lát vkit, vendégeket (1), fogad és illően ellát; háziasszony v. házigazda. Ki a vendéglátód? Köszönetet mondott vendéglátójának. Üdvözli vendéglátóját. Elbúcsúzott vendéglátójától. Naprádiné a legszívesebb vendéglátó volt. (Kemény Zsigmond) Mindenki kedves akart … lenni, hogy vendég és vendéglátó a legjobb benyomást tegyék egymás lelkére. (Tolnai Lajos)
2. (ritka, régies) Az a személy, aki vendégek (2) ellátásával hivatásszerűen foglalkozik; fogadós, vendéglős. A készséges vendéglátó mondá, hogy egyik szobában még vannak szállók. (Vas Gereben)
vendéglátói.
