veret [2]
veret [2] [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Érmére vert dombormű. Ennek a régi pénznek elkopott a verete. || a. Az ilyen domborműnek a kidolgozása. Ennek a tallérnak igen szép a verete.
2. Fémből készített pánt v. lemez vmely fából v. vasból való tárgynak keretére v. nyíló és nyitó részére alkalmazott díszítésként, ill. erősítésként. A kulcslyuk verete már megrozsdásodott. Az ajtó régi veretét újjal cserélték ki. Az emelvényen … alacsony, gömbölyű íróasztal, arany verettel. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Vkinek, vminek a sajátos mivoltát meghatározó jellemvonások összessége; jelleg. Mint író, ettől a várostól kaptam egyéni veretemet, innen származnak írói céljaim. (Móra Ferenc) [A színésznő] egyetlen mozdulatával új veretet ad mindennek, ami régi, s a csinálmányt is az igazság színében tűnteti föl. (Kosztolányi Dezső)
veretes; veretű.
