vértanú
vértanú főnév (választékos)
Az a személy, aki vmely eszméért, elvért, meggyőződésért feláldozza életét; mártír. → Aradi vértanúk; a tudomány vértanúja; a felszabadulás ügyének vértanúi; vértanút csinál vkiből. Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát! (Arany János) A vértanúk vetését a hűbérurak aratták. (Juhász Gyula) || a. (vallásügy) Azok közül a személyek közül egy, akik – kül. a kereszténység első századaiban – hitükért életüket áldozták. Az első vértanúk; az egyház vértanúi. Lám, lám, mivé silányult a nagy eszme, Melyért a cirkusz vértanúi haltak. (Madách Imre) Hát az apostolok, hát annyi vértanú nem azzal a bizonyos tudattal állta-e meg a helyét, hogy ott kínhalálát várja be? (Jókai Mór)
vértanúi.
