vezéri
vezéri [e] melléknév -leg [e]
1. Vezérhez (1–3) tartozó, vezért (meg)illető <dolog>. Vezéri hatalom, jog, kötelesség, pálca, sátor, tehetség, zászló. Vezéri díszében Hunyad | És bajnok társai A sírhoz jőnek komoran. (Vörösmarty Mihály) Vezéri szerepre nem vágyott. (Gyulai Pál)
2. Vezértől (1) eredő, származó <dolog>. Vezéri parancs. Ossavidéki Philó Viddinhez tére … és monda vezéri szavával: | „Rettenetes Viddin, még állasz-e?” (Vörösmarty Mihály)
3. (ritka) Vezérre (1–3) jellemző, vezérhez illő <dolog>. Vezéri fogásban, cselben vetekedtünk. (Arany János)
