vezérige
vezérige [r-i] főnév
1. (vallásügy) Katolikus egyházi beszéd alapjául választott egy v. több mondat, vers a bibliából.
2. (régies) Irányelvet kifejező, jelszóul haszn. mondás.
3. (nyelvtudomány, ritka) <Mondatban> az az ige, amelytől vmely szerkezet v. mellékmondat igéje függ. Ebben a mondatban: „Kérem, hogy holnap keressen fel” a „kérem” a vezérige.
vezérigéjű; vezérigés.
