vezető
vezető [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Általában olyan <személy, dolog>, aki, amely vezet. A lovát vályúhoz vezető gazda; az autót vezető sofőr; a városba vezető út; vezető közeg. Kocsi kocsit ért a megyeházához vezető utcákon. (Mikszáth Kálmán) Mielőtt eltűnt volna a kis udvarba vezető ajtón, visszafordult, és szamárfület mutatott az adminisztrátornak. (Kuncz Aladár) || a. Olyan, aki, ami vezet, v. arra hivatott, hogy vezessen (III. 5–6). Vezető egyéniség, férfiú; vezető főellenőr ←; vezető főmérnök ←; vezető hatalom, hivatalnok, intézmény, kutató, réteg, szakfelügyelő, személy, szerv; vezető titkár ←. A vezető elemek nem tartották illőnek, hogy megzavarják a két vénkisasszonyt … az idilli nyugalomban. (Móricz Zsigmond) || b. Olyan <állás, beosztás, helyzet>, amelyben vki a vezetést (5) gyakorolja. Vezető állás(ú); vezető helyen van; vezető szerepet, tisztséget tölt be. Azok helyett, akik erőszakkal szerezték meg a vezető pozíciókat, tiszta és becsületes embereket akarok [a vállalat] … élire állítani. (Móricz Zsigmond) || c. (átvitt értelemben, ritka, sajtónyelvi). Fontosságánál fogva különös figyelmet érdemlő, általánosan megbecsült. Vezető cikk, iparág.
2. Olyan, amivel vezetnek (II. 1) vmit, vkit. Vezető csatorna.
3. (ritka, választékos) Vezetésben (5) érvényesülő, irányt adó. Vezető elv, erő.
4. (fizika, műszaki nyelv) Olyan, ami vminek a vezetésére (4) való, alkalmas, használható. Vezető anyag, közeg.
II. főnév -t, -je [e]
1. Általában az a személy, aki vezet vkit, vmit. Gazdasági, katonai, közéleti, politikai vezető; a község, a nép, az ország vezetői; a hivatal, a tanszék, az üzem vezetője; a forradalom, a párt, a parasztfelkelés vezetője. || a. Az a személy, aki hivatásszerűen foglalkozik azzal, hogy vkit vezet (I. 1); idegenvezető, ill. turistavezető. A vezető megmutatta az idegeneknek a város nevezetességeit. Vezetőt fogadott a hegymászáshoz. A végső faluhoz jutván Matyi, ott maga mellé | Egy vezetőt bérelt. (Fazekas Mihály)
2. Az a személy, aki gépjárművet vezet. Villamoson menet közben a vezetővel beszélgetni szigorúan tilos. A vezető lélekjelenléte elejét vette a szerencsétlenségnek. A villamos … csöngetve közeledett. A vezető fékezett. (Nagy Lajos)
3. (fizika, villamosság) Az a drót, huzal, sodrony, amely hő, elektromosság vezetésére alkalmas, amely vezeti a hőt, elektromosságot; vezeték (1). → Elsőrendű vezető. A platina jó vezető. A fa, a porcelán rossz vezető. A legjobb vezetők a fémek. A cukorspárga … megázott – szóval a rossz vezetőből jó vezető lett. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. vezetőcsiga; vezetőcső; vezetőgárda; vezetőhuzal; vezetőkötél; vezetőpóráz; vezetőrúd; vezetősín; 2. anyakönyvvezető; áramvezető; autóbuszvezető; autóvezető; brigádvezető; cégvezető; célravezető; csapatvezető; csoportvezető; építésvezető; félvezető; gépkocsivezető; gyártásvezető; hivatalvezető; hővezető; idegenvezető; játékvezető, jegyzőkönyvvezető; karvezető; kocsivezető; kultúrvezető; listavezető; mozdonyvezető; munkavezető; művezető; osztályvezető; őrsvezető; őrvezető; rajvezető; rovatvezető; sorvezető; szakaszvezető; szamárvezető; szólamvezető; szolgálatvezető; tanszékvezető; telekkönyvvezető; traktorvezető; úrvezető; ügyvezető; üzletvezető; vitavezető; vonatvezető.
vezetői.
