vicc
vicc főnév -et, -e [ë, e] (kissé bizalmas)
1. Rendsz. ismeretlen szerzőtől származó, csattanóval végződő, rövid, nevettető, kitalált történet, gyak. párbeszédes alakban; élc (2). → Fehér vicc; disznó, pajzán, pikáns, régi, sikamlós vicc; → skót vicc; sületlen vicc; → szakállas vicc; szellemes, trágár vicc; vicceket ereszt meg, mesél, mond. Csak úgy szórja a vicceket. Ócska viccekkel traktálja hallgatóit. Ez a hosszas készülgetés olyanforma, mintha viccét valaki előre jól megmagyarázná. (Arany János) Jaj, hogy mindre, amibe kéne hinnünk, Klisékben áll fölényes, pesti viccünk. (Ady Endre) A holdsütött tenger szépségét magyarázta, ahelyett, hogy pikáns vicceket mondott volna neki … (Hunyady Sándor)
2. Tréfa (1). → Jó vicc; rossz vicc; vicc nélkül; viccből; viccet csinál vmiből: <komoly dolgot> nevetségessé tesz; viccet csinál vkiből: kifigurázza. Hogy professornak híttalak, helyembe, az csak vicc volt. (Arany János) Ha egy gazdag ember kivesz egy kiflit az inas hátán levő kosárból, az vicc… De ha egy éhes veszi ki, azt … be kell csukni. (Móricz Zsigmond)
3. Különös, meglepő, váratlan dolog. Most jön ám csak a vicc! Az volt a vicc, hogy csakugyan belépett az ajtón.
4. Vmi, amit nehéz megcsinálni, megoldani; kunszt. Ez is vicc?; ez nem (nagy) vicc: nem nagy, nem nehéz dolog; nincs benne semmi nehézség, nem lehet vele nagyra az ember. || a. Az a vicc vmiben, hogy …: az a fortélya v. a legfontosabb mozzanata, lényege, hogy … Az a vicc az egészben, hogy értsen is hozzá, aki csinálja.
Szóösszetétel(ek): 1. viccfaragó; viccgyártó; viccmester; vicctéma; viccverseny; 2. anyósvicc; favicc; szóvicc.
