vidámít
vidámít ige -ott, -son; -ani (-ni) (régies)
tárgyas (Fokozatosan v. szokásszerűen) vidámmá (1) tesz, jókedvre hangol, jó hangulatba hoz, örömre gerjeszt vkit, vmit. Délre sóhajt e kebel – S ott talán már a lyány szive Mást vidámit, mást ölel. (Vörösmarty Mihály) A csoportokat zene vidámítá alant. (Vas Gereben) || a. (tárgy nélkül) (ritka) Jókedvre hangol, bánatot elűz. A bor vidámít. A jó hír vidámít. || b. tárgyas (tárgy nélkül is) (ritka) Vidámságra hajlamossá, kedves benyomások befogadására fogékonnyá, képessé tesz. A szép hegyvidék, a kék tenger, a tartós szép idő vidámítja az embert.
Igekötős igék: felvidámít; megvidámít.
vidámítás; vidámító.
