virrasztó
virrasztó melléknév és főnév, (tájszó v. régies) virasztó
I. Olyan, aki, ami virraszt. A gyermeke mellett virrasztó anya; a kedves halottja mellett virrasztó férj. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. (Radnóti Miklós) || a. (ritka) Olyan <éjszaka>, amelyben vki átvirraszt; átvirrasztott. [Az órainga.] Ketyegésében rekedt, tompa dal van, Virrasztó éjen gyakran nézem őt. (Tóth Árpád)
II. főnév -t, -ja (népies)
1. Az a személy, aki kiterített halott mellett énekelgetve, a halott emlékét idézve, az éjszakát ébren tölti. A virrasztók furcsa, ősi énekeket énekelnek. Falun rendszerint öreg asszonyok a virrasztók. Te nem léssz virrasztója holt testemnek … (Vörösmarty Mihály) Éjjel tizenkét óra tájban az inas zörgetett … A virrasztó küldött, – jelentette. Egy úrféle áll a kapun. (Gárdonyi Géza)
2. Énekléssel és beszélgetéssel töltött virrasztás a halott mellett. Virrasztóba megy.
