viselkedik
viselkedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (határozóval)
1. <Személy, vmely közösség szokásaihoz, szabályaihoz, a fennálló társadalmi illemhez viszonyítva> vmilyen külső magatartást tanúsít, gyakorol. Illendően, illetlenül, kifogástalanul, sportszerűtlenül, szemtelenül, udvariatlanul viselkedik; hányaveti módon viselkedik. Az igazi bíborosok nem úgy szoktak viselkedni és kivált nem úgy szoktak beszélni, mint Primerose bácsikája. (Ambrus Zoltán) Egyszerre visszaemlékezett mindenki, hogy az a … kisasszony milyen kihívóan viselkedett azon a bálon. (Móricz Zsigmond) || a. Vki, vmi iránt vmilyen erkölcsi, jellembeli magatartást tanúsít, vmilyen módon jár el, cselekszik. Barátian, nemesen viselkedik. Csúnyán viselkedik jótevőjével szemben. || b. (bizalmas) <Személy, cselekvésében, működésében, tevékenységében> vmely álláspontra helyezkedik, vmely magatartást tanúsít, vmely módot követ. Feltűnően, furcsán, különösen, passzívan viselkedik. A küzdelemben tétován viselkedett. Jött a hír, hogy a legény furcsán viselkedik s olyan nótákat dalol …, hogy mindenki megriad. (Ady Endre) || c. (tréfás) <Tárgy> (vhogyan) működik. Hogy viselkedik az órád, az új kerékpár? || d. <Állat a vele kapcsolatban megszokott módhoz képest külső megnyilatkozásában, mozgásában> vmilyen magatartást mutat. Furcsán viselkedik ez a kutya. Fogságban az állatok másképpen viselkednek.
2. (műszaki nyelv) <Anyag, erő, szerkezet az őt ért hatásra> vmiképpen visszahat, vmely mozgást, változást mutat, tanúsít. Hogy viselkedik a fém a savval szemben? Magas hőfokon másképpen viselkedik ez az anyag.
viselkedő.
