vissza

Full text search

vissza határozószó, igekötő, mondatszó és főnév
I. határozószó, középfok: visszább
1. (rendsz. igekötős igével és másik határozóval kapcs.) Vmely korábbi helyre v. hely felé; a kiindulás helyére v. helye felé. Elindul vissza a házba. Elkíséri társát vissza az út kereszteződéséig.  Egész a kovács műhelyig mentek és vissza. (Mikszáth Kálmán) Visszajött a drágám [= a feleségem] … Igen, mert Zsani néni nem adott neki szállást … Azt mondta: … Bizony, csak eredj vissza az uracskádhoz … (Móricz Zsigmond) –11 (ritka) <Utána következő igekötős igével kapcs.>  Lassan, cammogva, szinte öntudatlanul vissza bement [Dani] a házba. (Móricz Zsigmond) || a. (állítmányként) <A hozzáérthető ige jelentéstartalmát is beleértve.> Vissza a feladónak: <kézbesíthetetlen postai küldeményen alkalmazott felirat>.  Fogók közé szorított fejem három oldalról is fotografálják, aztán vissza a görebek, fiolák, mércék közé. (Karinthy Frigyes)
2. A jelenlegivel, a szokásossal ellenkező irányba(n).  Duna vize lefele foly, nem vissza. (Arany János)
3. (ritka) <Térben> hátra, hátrább; visszafelé. Néhányan előre léptek, néhányan vissza. || a. Visszább: <némely vissza- igekötős ige igekötője helyett, fokozó értelmű szóként:> <térben> jobban vissza(felé), inkább vissza(felé). Visszább lép egy lépéssel. Csavard egy kicsit visszább.  Pisze Matyi csak húzódik vissza [a verekedőktől], visszább, menti a bőrét. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) Vmely korábbi időszakba, korszakba. Vessünk egy pillantást vissza a múltba, vissza a XIX. századba.  Ez a kis család egytől egyig … elszántan, makacsul és életkedvvel nézett a láthatatlan távolba, folyton csak vissza. Még nem is előre, hiszen sorsa annyira reménytelen volt, hogy egyáltalán nem volt semmi lehetőség arra, hogy valaha jobbra forduljon a család sorsa. (Móricz Zsigmond) || a. Visszább: <némely vissza- igekötős ige igekötője helyett, fokozó értelmű szóként:> <időben> inkább vissza(felé), a jelentől a múlt felé, az elmúlt felé.  Visszább kell mennünk az időben, egész a múlt század elejéig. (Arany János) Ha valamit nem tudott, akkor … mindig visszább ment egy kérdéssel. (Móricz Zsigmond)
5. (átvitt értelemben, bizalmas) Vissza van: a) hátra (4) van, elmaradt; nagyon vissza van a tanulásban, a fejlődésben; b) hátravan (2); még vissza van a jegyváltás, a névsorolvasás.
6. Viszonzásul; viszont.  S milyen öllel most nekem ti mértek [, magyar vitézek], Olyan öllel mérnek vissza nektek. (Czuczor Gergely)
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a vissza- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, vissza- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. megelőző közlés nyomósítására, a szóban forgó igével egyértékű.> [Visszahoztad a pénzt?] – Vissza [= igen, visszahoztam]. Megütött, de visszaütöttem, vissza úgy, hogy megemlegeti.  … De’szen jól van! kiheverem Én e bajt, S [szomszéd bácsi] visszakapja még a kölcsönt, Vissza majd. (Petőfi Sándor)
III. mondatszó
1. <Felszólításként:> menj el innen oda, ahonnan jöttél!  Megenyhült a lég, vídul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár! … | Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak Csalárd napsúgár és siró patak. (Tompa Mihály) [Pázmán] Egyet mordul: „Vissza, kígyó!” (Arany János) „Hátha az anyja, szép huga már most Jönne siratni. – „Vissza! neki; Jaj, ki parancsom, élve, szegi!” (Arany János) || a. Lépj vissza oda, ahol voltál.  Félre teveled ifjú, menyecske! még ő tereád nem érdemes. (Bevonja és Papageno utánok akar menni.) Vissza, mondom, vagy reszkess. (Csokonai Vitéz MihálySchikaneder-fordítás)
2. <Elbeszélésben, a szereplő gondolatát, elhatározását tolmácsoló felszólításként, biztatásként v. közlésként, kb. a. m.:> <a szereplő gondolata, elhatározása szerint> vissza kell mennie; megy vissza, siet vissza.  Egy félszer alatt vagy harminc-negyven béres dangubál, és pálinkát iszogat, botokkal, vasvillákkal vannak fölszerelve … Rossz sejtelem nehezedett rá [Ferire]. El, vissza! (Mikszáth Kálmán) [Marnyák Mihály] Nappal hat órát meg tíz órát tölt kinn, most [éjjel] egy fertály is sok, csak vissza, vissza a büdös kucikba a tetvei és bolhái közé, a büdösbe, a melegbe, mert ha a szoba nem is meleg, de csak van neki valami kis takarója, ami meleget tart a teste körül … (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) <Elbeszélésben, az otthonától távol levő, a mezőn v. idegenben levő szereplő gondolatának érzékeltetésére:> visszaindult.  [Dani] Hirtelen elhatározással vállra vetette a kaszát s vissza, lement a szekérútra. Hazafelé indult. (Móricz Zsigmond)
IV. főnév visszát, visszája (irodalmi nyelvben, elavult)
1. Ez a szó mint visszalépést, visszamenést követelő parancs.  A két fegyveres pandúr most is ott állt, megint hangzott a „vissza” s keresztbe vágódott előtte a két puska. (Mikszáth Kálmán)
2. Visszatetsző dolog.  Ön bizonyára visszát lát abban a mondásomban, hogy olyan szép leányt sohse láttam. (Gárdonyi Géza)
3. (régies) Viszály (1).  Etele öcsémmel visszát nem csinálok. (Arany János)
Szólás(ok): (bizalmas, tréfás) odavagyok meg vissza: <tréfás meglepetés kifejezéseként:> na ne mondd!, csak nem?!; nem tréfálsz?; odavagyok (4, a).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi