visszabillen
visszabillen tárgyatlan ige
<Könnyen mozgatható, kül. egy pontban megtámasztott tárgy nyugalmi helyzetéből való kibillenés után> előbbi helyére v. helyzetébe hirtelen visszatér, v. a kibillenés irányával ellentétes irányban hirtelen visszamozdul. Visszabillen a hinta, az inga, a mérleg. || a. (ritka, bizalmas) <Személy> vmely kisebb elmozdulás után újra eredeti helyére, ill. helyzetébe jut. Melegen … szorította meg az öregúr kezét, s megvárta, míg az visszabillen az autóban a helyére, s elmegy. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben) Visszabillen a régi kerékvágásba: <vmely folyamat> gyors változással újra régi rendje szerint folyik tovább. Lassankint visszabillent minden a régi kerékvágásba. (Mikszáth Kálmán)
visszabillenés; visszabillenő; visszabillent ige és melléknév.
