visszafut
visszafut tárgyatlan ige
1. <Ember, állat> előbbi helyére fut. Visszafut az erdőbe, a házba. Felém rohant, megállt, aztán visszafutott. A róka visszafutott a lyukba. Visszafutnak ijedve oda, honnan jöttek. (Szigligeti Ede) Futott vissza a sötét boltozatok alá. (Jókai Mór) || a. (műszaki nyelv) <Gépszerkezet vmely része> működés közben ismét eredeti helyét foglalja el. Az írógép kocsija visszafut.
2. (ritka) <Tárgy, jelenség> úgy látszik, mintha az eddigivel, a megszokottal v. a szemlélő menetirányával ellentétes irányba futna; gyorsan visszafelé, hátrafelé halad(ni látszik). A vonat ablakából nézve visszafutnak a fák.
visszafutás; visszafutó; visszafutott.
