visszanevet
visszanevet ige
1. tárgyatlan <A ránevetőre> nevetve néz vissza. A csöppség visszanevet az idegenre. Nevető szememre nem nevettek vissza, Gőgicsélő számra nem rebegtek vissza. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Mint az aranykornak boldog századja virágzó | Képe, szelíd tündér Fiatalság! visszanevetsz rám. (Berzsenyi Dániel)
2. tárgyas (régies) A kinevetést, bosszantást viszonozva, szintén kinevet vkit. Társaim nevetni fognak …, de én őket visszanevetem. (Vörösmarty Mihály) A doktor … kinevetett … De én meg visszanevettem. (Jókai Mór)
visszanevetés; visszanevető.
